- Rendben. A kislány iskolába jár. Errefelé a vámpírgyerekek iskolába járnak Miracle épületébe. Elkaphatjuk az iskolából hazafelé. Ahogy a csapostól tudom, sok gondot okoz kis mesterének azzal, hogy sokat csavarog. Nem hinném, hogy keresnék, míg elbeszélgetünk vele.

- Egyelőre jobb, ha titokban intézzük a dolgot. Még akkor is, ha Maddock hamarosan óhatatlanul is megneszeli, hogy itt vagyunk... *mosoly* Ha pedig a kislányt a tanítványoddá akarod tenni, nem állok az utadba *kacsint*

- Ha önként jön, akkor boldogan. Ha nem, akkor majd körülnézek Christin almában. Három kölyök. Nem is értem, hogy őrülhet meg valaki ennyire. Talán ő örülne is, ha megszabadítanám egytől. Nem is mondtam. Van egy féltünde közöttük és egy néger is.

*Felnevet*
- Ebből legalább rá lehet ismerni Christin ízlésére. Soha nem szerette az átlagos kölyköket... De a féltünde azért mégiscsak túlzás... *csóválja meg a fejét. A négerekkel semmi gondja, elvégre elég sokáig élt közöttük ő maga is. Afrika déli részeibe Maddock keze sem ér el, így ott titokban működhetett.*

- Valahonnan Indiából szerezte a kis csúcsos fülűt. Nem ő tette vámpírrá. állítólag a gyerek egyedül szökött idáig. A csapos azt mondja tényleg kivételes kölyök. *kuncog* - Azt hiszem sok érdekességről lemaradtunk mi errefelé.

- Igen, nekem is úgy tűnik... *kuncog* Ha kivételes kölyök, akkor talán vele is kezdhetnénk valamit. Ha Christin gyermekei jobban húznak hozzánk, akkor valószínűleg maga Christin is. Halált érdemelt volna, de ahogy tudom, kitűnő harcos, és jobb, ha a mi oldalunkon áll... *mosoly*

- Hát úgyis terveim között szerepel, hogy megnézzem magamnak a kis hegyes fülűt. Majd meglátjuk, mennyire éri meg a fáradságot. Ha megéri, esetleg foglalkozom vele. A négerbaba még fiatal, vele túl sok lenne a gond. A harmdik meg nem Chris tanítványa, hanem a párjáé. Egy Sabine nevű nőé.

- Még ez a Sabine is szóba jöhet... Lehet, hogy Christin érte is átpártolna hozzánk, nem csak a tanítványaiért. És Sabine akár önmagában is fontos lehet. Sok lesz itt a teendőnk, az egyszer biztos... De épp ideje hozzákezdeni.

- Akkor hát rajta! *eltolja a tányért, amin éppen befejezte a rántott szeletet és a sültkrumplit. Jó az új szakács. A régi úgy főzött, mintha valami tábori konyhán tanult volna a háborúban. *teszi hozzá* - Ez legalább a fűszerekhez ért.

- Ez francia. A régi pedig valóban ott tanult *kuncog fel* Ideje volt lecserélni *ő is befejezi a vacsorát, és feláll* Ha nem vagy túl fáradt, akár indulhatsz is megkeresni azt a kis tanítványt. Addig körülnézek egy kicsit a többi tanácstag viselt dolgai között. Biztosan van néhány, akit át tudunk állítani.

- Nem vagyok fáradt, és érdekel a kislány, én is éppen javasolni akartam, hogy még ma nekilátnék a kutatásnak. Elindulok, hátha elkapom iskolából hazafelé. Ha jól tudom, kocsival jár. Megpróbálom feltartóztatni egy kis "véletlen" balesettel.

- Csak aztán óvatosan, nehogy a végén te legyél a vacsorája! *maga is felkuncog az ötletet elképzelve* Jó lenne, ha már ma el tudnád hozni, de ne kényszerítsd rá, mert azzal jelen helyzetben csak bajt okoznánk...

- Nem kellene elsietni a dolgot. Szerintem túl korán lenne ma elhozni. Hadd gondolkodjon, és legyen szilárd az elhatározása. Ha hamar dönt, akkor hamar dönt újra ellenünk is. *rázza a fejét* - Én is szeretném, ha túl lennénk rajta, de nem siethetjük el.

- Valóban, de beszélni jó lenne vele. Ahhoz, hogy megnézze a kastélyt, még nem kell mellettünk elköteleznie magát. Elvégre az épületnek nincsenek olyan nagyszabású titkai, amik szembetűnnének egy tanulatlan újoncnak... *mosoly*

- Rendbe,n meglátjuk, mire megyek vele. *kacsint, és búcsút int. Kimegy a szobából.*