*Felsóhajt, egyelőre nem érez magában képességet semmi hasonlóra, de nem keseredik el*
- Élnek itt más vámpírgyerekek is, ugye? *kérdezi* A városban találkoztam néhánnyal... Ishtarral, Crystallal... *mosolyodik el. Velük már akkoriban is szeretett volna összebarátkozni, de nemigen sikerült neki, hiszen túl hamar szólították haza takarodóra*

*Sajnálkozó arcot vág.* - Ishtar és Crystal nem ebben a kastélyban él. Utóbbiról még nem is hallottam, de sok újoncról nem tudok. Ami Ishtart illeti, hát nem a legjobb példakép a számodra, de majd meglátjuk. *eltűnődik, hogy a kislány esetleg használható diplomáciára is, de el is hesegeti az ötletet, levégre a gyerek jelenleg a tanítványa, és csak most kezdi a vámpíréletet.

*Felsóhajt*
- És ebben a kastélyban kik vannak? Ugye nem vagyok egyedül ilyen fiatal... *kérdezi, de már rosszat sejt, Kashmyr előző szavai miatt. Ha valaki nem szereti Ishtart, akkor ott már bajok vannak. A vámpírok világáról sejt egy-két dolgot, de a politikai helyzetről fogalma sincs*

- A rossz hírem, hogy itt nincsenek gyerekek. *csóválja a fejét.* - A mi kastélyunkban eddig az volt a szabály, hogy 20 évnél fiatalabb embert nem teszünk vámpírrá, és utána is csak alapos megfontolás után döntünk. Te viszont itt vagy, és ezért ma megszegjük ezt az ősi szabályt. Azt még én sem tudom, hogy hogyan lesz ezután.

*Egyből elveszti a kedvét*
- És engem is csak azért, mert néhány fasznak szórakozni volt kedve? *kérdezi keserűen* Még csak alaposan megfontolni se volt időtök.

- Nem. *bólint csendesen.* - Ezt senki nem fontolta meg, de ettől függetlenül, tetszel nekem, és örülök neked. Talán néha jó dolog a spontanitás. *elmosolyodik* - Ne ess kétségbe, kitaláljuk, hogy hogy legyen jó neked.

*Átfogja a térdeit. Annak örül egy kicsit, hogy a nő nem mutatkozik vérszomjas szadistának, de attól függetlenül még nem bízik benne. Fél tőle, még ha nem is akarja kimutatni.*
- Ezek után...? Nincs senki a korosztályomból, nem mehetek haza, a legjobb barátnőmet pedig megölték a szemem láttára. Nem valami biztató kezdet. *azt, hogy vele mit műveltek, nem meséli el, egyelőre nem akar róla beszélni*

- Ezért még kinyírom azokat a rohadékokat. *fogadkozik, és hirtelen rájön, hogy ez nemrég Hindha mondta a tanítványát féltve. Kissé zavarba jön.* - Nagyon sajnálom a barátnődet, és azt is ,ami történt. *figyeli a lány gondolatait, és többet megtud, mint amit az mondani szeretne. Ökölbe szorul a keze.* - Ígérem, hogy nem lesznek kellemes heteik mostanában. *átöleli a lányt* - Minden rendben lesz, és kerítünk neked barátnőket a korosztályodból.

*Nem érti, hogy a nő miért jött zavarba, de látja rajta a pillanatnyi habozást... Felsóhajt, és bólint. A nő ölelésében valahogy biztonságban érzi magát, de még mindig nem sikerül elengednie magát igazán.*
- Amilyen vonzónak tűntek a vámpírok, annyira ijesztőek... *morogja halkan. Jeanine-t azok a barátnők sem pótolhatják, akiket esetleg Kashmyr szerez neki, de próbálja összeszedni magát. Nem akar sírni - mióta átváltozott, nem voltak könnyei, úgyhogy megkönnyebbülni sem tudott. Inkább másra tereli a szót*
- És ha itt nincsenek is velem egy korúak, azért a városba lemehetek majd? Ott vannak néhányan...

- Persze, hogy lemehetsz. Bár azt szokták mondani, a vámpír az első napjaiban nem maradhat felügyelet nélkül, mivel még nem ismeri az alapvédekezési szabályokat. De Bloodforrest biztonságos hely, ha ezeket a rohadékokat hűvösre tesszük, márpedig garantálom neked, hogy hűvösre tesszük őket.

- Nem is most rögtön akartam... most valahogy nem érezném magam biztonságban. Csak majd... azért nem akarok örökre a szobába zárva maradni *sóhajt fel. Igazából fogalma sincs, hogy Nighthunter mekkora - a halandók nem látják a vámpírkastélyokat, amíg a vámpírok be nem viszik őket. Sőt, azt sem tudja, melyik kastélyban van*

- A szobába zárva addig sem kell maradnod. Ez a kastély elég hatalmas ahhoz, hogy legyen mivel szórakoznod, míg nem mehetsz ki. Van könyvtár, uszoda, jakuzzi. Bármilyen dvd filmet megszerezhetünk. És persze sokat leszünk együtt is, míg tanulunk. Ha szeretnéd, azon túl is.

*Elmosolyodik, majd valami szöget üt a fejébe*
- Hatezer évesen te már elég öreg vagy... *észre sem veszi, hogy mit mondott, folytatja* Nem vagy túl elfoglalt ahhoz, hogy csak velem foglalkozz? *kérdezi. A nő jelenléte, ígéretei megnyugtatják egy kicsit, kíváncsiság csillan a szemében.*

*Felkacag* - Öreg nem vagyok, csak régen élek. És igen, van más dolgom is, mivel az én mesterem is kiszabja nekem a saját dolgomat. De azért bőven lesz időnk egymásra, legalábbis az elején, amíg meg nem unod. *kacsint*

*A szája elé kapja a kezét, most esik le neki, hogy mit mondott*
- Bocsánat... csak... a hetven éves nagyanyám már öreg, mindig ezt hallom otthon, ha látogatóba jön, és elfelejti elhozni a fogát. Nem is tudnám elképzelni, hogy milyen lenne hatezer éves korára *kuncog fel* Szóval még neked is dirigál a mestered? De nem hiszem, hogy meg fogom unni... legalább is nem egyhamar.